The last one standing

Na most nem én voltam ez, sőt.


Nagyon nagyon hosszú volt ez a hosszúhétvége.
Megyek sorban:

Péntek délután megérkezett hozzám Dominik, aki német, és egy rehab-központban önkéntes, itt Franciaországban. Már aznap este elkezdtük a partyt, megittunk nálam egy-egy liter sört, meg 2-2 deci rumot, aztán húztunk is az Oasisba, mint mindig. Megint majdnem az lett, mint Maxékkal (ott voltunk, ittunk, beszélgettünk, de nem volt semmi buli), de szerencsére ittam eleget ahhoz, hogy odapofátlankodjak másokhoz :)
Dominik elment wc-re, én meg úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy megmentsem ezt az estét. Volt a mellettünk lévő aztalnál egy 7-8 fős társaság, valahogy oda kellett férkőznöm. Volt ott egy szőke lány, aki nagyon törvénytelenül röhögött, ez nekem nagyon tetszett, és én is elkezdtem vele röhögni. Egy idő után azt mondták, hogy menjek már oda, és üljek le hozzájuk, mert akkora arc vagyok.
Hát még jóhogy odamentem.
Mire Dominik visszajött, én már ott csevegtem. :)
Csináltam pár képet, nézzétek meg a photoblogon!

Másnap (szombat) reggel irány a vasútállomás, mentünk Lyonba. Egész nap sétáltunk, a végén már alig tudtunk járni. Lyon sajnos gyönyörű. Nagyon szeretem. Az igaz, hogy nincs semmi monumentális látnivaló (mint a Parlament, vagy Párizsban az Eiffel-torony), de az egész belváros szép, és nagyon nagy.

Még aznap este megittunk nálam másfél-másfél liter sört, és mentünk házibuliba. Egy Marion nevű lánynak volt a szülinapi bulija, kinn a kertvárosban. Marionék felvettek minket kocsival a városban. Mikor már odaértünk, jó hangulatban voltam, aztán decinként ittam a vodkát, hármat vagy négyet. Körülbelül eddig emlékszem a dolgokra. Azt még tudom, hogy valószínűleg nem csak én lehettem kiütve, mert velem ivott még 1 srác meg 3 lány. Ilyen rövid jelenetekre emlékszem, mint: kinn vagyok a kertben, és lehányom a pólóm, aztán arra, hogy kapok egy másik pólót, aztán arra, hogy Dominik mondja, hogy menjünk haza, én meg mindenképp vissza akarom venni a saját pólóm (aztán persze nem vettem vissza), meg még arra is emlékszem, hogy mindenképp gyalog akartam hazamenni, de Dominik -szerencsére- nem engedte.

Aztán nagy sötétség.

A következő már az volt, hogy felébredtem, korom sötét volt, elkezdtem tapogatózni, és végül sikerült kitapogatni, hogy a vécémben vagyok. Ott aludtam ugyanis. Aztán kitapogatva az utat, eljutottam az ágyamig. Onnantól emlékszem mindenre.
Reggel felébredtem, lepörgettem az agyamban, hogy nagyjából hogy történhetett ez az egész, azzal a lendülettel kimostam a pólóm (amit egy szatyorban hoztam haza), hogy nehogy kimarja a sav (mint babacsabáét kopper buliján, amikor pálinkázás után elaludt a saját hányásában). Nem volt nehéz észrevenni, hogy szerencsére minden szart levertem az összes polcomról, amíg éjszaka eljutottam az ágyig. Aztán fél 11-kor szentmisére mentünk, mert húsvét vasárnap volt, és Dominik ragaszkodott hozzá. Hátoké. Most voltam életemben először misén, és egyből iszonyat rossz emlékeim vannak róla. Persze nem a mise rendjével, vagy a templommal volt különösebb bajom, hanem azzal, hogy részeg voltam meg másnapos. Együtt a kettő. Nem tudtam normálisan ülni, hányingerem volt, fájt a fejem.
Mindegy, Dominik kedvéért kibírtam.
A vasárnap délután húsvéti lakomával (sültkumpri) meg regenerálódással telt el, hétfőn pedig különböző parkokban fetrengtünk a napon.

Ma, kedden pedig dolgozom. Ezvan.

ui.: A házibuliban Dominik csinált képeket, de nem volt nála kábel, úgyhogy majd cédén küldi el őket.

Dáááv