Before you were young

Megint Travis
http://www.youtube.com/watch?v=t5tZEeGlpB4
-hallgassátok közben, mert én is azt tettem amikor írtam ;)

Msn:

(20:28) Dávid: ezzel a számmal siratom ma a 21. életévem...
(20:28) Dávid: :S:S
(20:28) Panka: nesíííírj
(20:29) Dávid: nem sírok
(20:29) Dávid: csak mindig megijedek ilyenkor
(20:29) Dávid: hogy telnek az évek
(20:29) Dávid: pár év és család
(20:29) Dávid: aztán pár év és már pár évesek a gyerekek
(20:29) Dávid: aztán pár év és már iskolába mennek
(20:29) Dávid: és pár év és még pár év és még pár év
(20:29) Dávid: és unokák.
(20:30) Dávid: és remélem sok sok sok pár év még :D
(20:30) Dávid: de aztán meg vége.
(20:30) Dávid: és én meg nem akarom h vége legyen
(20:30) Dávid: soha
(20:30) Dávid: mert annyira jó
(20:30) Dávid: .
(20:30) Dávid: és ezzel most be is fejeztem a siránkozást
(20:31) Panka: nem, ez nagyon aranyos volt :) nem hangzott siránkozásnak
(20:31) Panka: inkább úgy hangzott mintha egy kisfiú aggodalma lenne, aranyos volt :D
(20:33) Dávid: még az vagyok
(20:33) Dávid: amúgy
(20:33) Dávid: csak mindig attól félek h már nem sokáig
(20:33) Dávid: pedig sokáig ilyen szeretnék még maradni
(20:33) Panka: hát maradj :D
(20:33) Panka: csak rajtad múlik
(20:33) Dávid: legbelül ilyen is maradok
(20:34) Dávid: csak a felelősségem egyre nagyobb
(20:34) Dávid: és egyre kevesebbszer fogom tudni kimutatni a rejtett gyermeki énem
(20:34) Dávid: a felelősség és az elvárások miatt.
(20:35) Dávid: nem csak azon van ám a hangsúly, hogy én milyennek érzem magam
(20:35) Dávid: hanem h mások hogyan kezelnek
(20:35) Dávid: és nem is attól félek én, h a személyiségem megváltozik hirtelen
(20:35) Dávid: hanem hogy nem fognak gyerekként kezelni mások
(20:35) Dávid: márpedig
(20:35) Dávid: nekem az fog hiányozni
(20:36) Dávid: ez a -szinte- felelősségek nélküli élet.
(20:36) Panka: érdekes a gondolkodásod :)
(20:37) Dávid: szerintem a legtöbb korombeliben benne van ez a félelem
(20:37) Dávid: csak nem fogalmazzák meg így
(20:37) Dávid: valami megmagyarázhatatlan szorongást éreznek
(20:37) Dávid: sokszor csak pár pillanatig
(20:38) Dávid: összeszorul a gyomruk
(20:38) Dávid: egy-egy homokozós kiskori kép
(20:38) Dávid: vagy rokonkisgyerek vagy állatkert láttán
(20:38) Dávid: :)
(20:38) Dávid: én most szavakba öntöttem
(20:38) Dávid: igazából én is most először
(20:38) Dávid: érezd magad kitüntetve :P
(20:39) Panka: örülök neki h nekem mondod először :)
(20:40) Dávid: nna majd ha te is ilyeneken gondolkodsz annak idején
(20:40) Dávid: jussak eszedbe
(20:41) Dávid: (legalább elmosolyodsz egy kicsit közben talán)

meg ti is mind, okés?!?:)

Dávi