Dein Popo ist so süss

Ez a szám nagyon jó..
Kb úgy jó, mint az everytime we touch..
Szinte teljes mértékben összefoglalja ezt a hétvégmet. Majd minnyá meglátjátok, hogy miért.

Az van ugyanis, hogy 3 napig nálam volt két német kolléga (Lyonban önkéntesek), és sokat buliztunk.
Péntek este elmentünk az Oasis-ba, vettünk 4euróért sört (ez itt olcsónak számít), ordibáltunk németül (olyanokat, mint "Party Palmen Weiber und'n Bier", vagy h. "Dein Popo ist so süss") és röhögtünk. Sokat.
Amúgy nagyon jó zene volt, végig The Hives, Franz Ferdinand, The Clash, The Cure, vagy valami ska ment.. egyedül az volt szar, hogy senki nem táncolt ska-ra (csak én).

Ja, aztán odajött az asztalunkhoz egy lány, adott nekem egy cetlit. Meglepődtem. A cetlin ez volt:

Appelle moi au (hívj fel):
(telefonszám)
CANDY
A hátuljára meg odacsókolta a száját.

Megmutattam Maxéknak, röhögtünk egyet, mondtam nekik, h nincs pénz a telefonomon, úgyhogy ezt bukta, aztán ittunk tovább.(Remélem Candy nem gondolta annyira komolyan..akkor szerencsére túl részeg voltam ahhoz, hogy ilyeneken lelkizzek)

Másnap egész nap Blümchent meg Mickie Krausét hallgattunk, aztán estefelé elkezdtünk alapozni, hogy minnél kevesebb sört kelljen venni drágapénzért. Kevertünk rumoskólát (2dl kóla, 1dl rum), meg persze ittunk sört is. Én minél gyorsabban túl akartam lenni az egészen, Max meg Flo viszont mindenképp valami játékkal akarta egybekötni. Szenvedtünk egy darabig ilyen nyögvenyelős szarokkal, aztán ideges lettem és húzóra lenyomtam egy rumoskólát. Ezen meglepődtek, és rájöttek, hogy valóban jobb, ha inkább elindulunk.

Sikeres alapozás után újra az Oasisban kötöttünk ki (szerencsére Candy nem volt ott). Maxék sikeresen megtalálták maguknak a streetfighter 2 játékgépet, úgyhogy kb. fél órán át egyedül söröztem, és az annyira nem jó. Aztán végre leültek, megitták a sörüket, és közölték, hogy ők inkább egy olyan helyen buliznának, ahol lehet táncolni is. Átmentünk egy ilyen denszes, diszkó-szerű helyre, ami nem volt rossz, de maxék ott se nagyon pörögtek, úgyhogy egy kis idő után elindultunk haza. kár.
Kár, mert én pörögtem, meg volt szemkontakt is bőven, amit én nagyon szeretek, de erről majd egy köv. posztban.

Tegnap -azaz vasárnap- egész nap kómásak voltak, én meg nem értettem, hogy mi van.. korábban is keltem egy 10-15 perccel, majdnem 2szer annyit ittam előző este mint ők, mégsem volt semmi bajom..hát baromi edzett vagyok én már :)

Megnéztük Scorsese új filmét, a Téglát (The Departed), ami nekem nagyon tetszett, nekik viszont nem..és ennek hangot is adtak gyakran, márpedig az nagyon el tudja baszni egy filmnézés hangulatát. Egyfolytában az volt a bajuk, h "úristen ebben mennyit káromkodnak" hát émmeg mondtam h kinem szarja le. De most tényleg, ha ezen nem tudnak túljutni, ennél tovább látni, az régen rossz. Hogy lehet így rendesen értékelni/élvezni egy filmet, ha ezeken a felszínességeken nem lát tovább az ember?! Sehogy.
Mindegy, nekem tetszett a film, sőt, engem az zavart volna, ha nem káromkodnak.
Ez így volt teljes.

Este hazautaztak Lyonba, előtte még megígértették velem, hogy meglátogatom majd őket. (Émmeg perszehogy örömmel.)

Ha összegezni kellene, akkor pozitív lenne a mérleg. De nem kell összegezni.

Jóéjt