Elolvastam az elolvasandót. No nem mindet, csak azt a bizonyost...
Vannak olyan pillanatok, amikor kifejezetten bosszant, hogy nem tudom frappánsan kifejezni az érzéseim, mondjuk egy blogos post formájában.
Reagálok.
Nem cáfoltad a felütést... olyan, mint ha mélyen mindig is tudtad volna, hogy nem való neked a párkapcsolat, és erre tessék.. tényleg nem. Én is vagyok annyira degenerált, mint a többi, márpedig ez összeférhetetlen veled, a gondolkodásmódoddal, és úgy egyébként mindennel ami te vagy.
Kicsit azért rossz, hogy úgy néz ki, hogy eddig csak jó dolgok történtek veled a közelmúltban, és jobb is volt úgy neked, és most csak a gyengeségednek köszönhető, hogy feladtad azt az életmódot, és azóta is szenvedsz és stresszelsz... Remélem egyszer elérem, hogy azt mondd, hogy sokkal jobb neked így, és minden kényelmetlenség megéri. Lehet hogy én ehhez kevés vagyok?? Lehet, hogy túlértékelem magam? Vagy a viszonyunkat???
Remélem, nem. Az nagyon hülyén jönne ki.
Köszönöm neked, hogy ennyi mindent feladsz kettőnk miatt, meg hogy ennyiszer erőt veszel magadon. Hidd el, hogy én is mindent megteszek azért, hogy ne hiányozzon az, amikor csak saját magaddal és a saját érzéseiddel kellett törődnöd. Igyekszem minél megértőbb lenni, könnyebbé tenni az "átállást", vagy csak úgy egyáltalán elviselhetőbbé tenni magam. Elhiheted, nekem se könnyű mindig. Talán sokat segít, hogy szeretlek... nagyon
Mindketten szuperérzékenyek vagyunk asszem.
Kell ez nekünk.
D.k
(a cím egy EZ Basic szám)
